A Győr volt a harmadik magyar kézilabdacsapat, ami meg tudta nyerni a női kézilabda Bajnokok Ligáját vagy az elődjét, a BEK-et, de sem a Vasasnak, sem a Dunaferrnek nem sikerült a címvédés.

A győriek most azzal a kimondott céllal lépnek pályára, hogy elérjék ezt a bravúrt, egyúttal korszakos csapattá váljanak. Eddig öt klub tudott ismételni - Zalgiris, Szpartak Kijev, Hypo, Slagelse, Viborg -, a Radnicski ugyan többször nyert, egymás utáni évben nem volt a legjobb egyszer sem.

A brazil átlövő, Amorim úgy nyilatkozott a héten, nemcsak a mostani kupát, a jövő évit is szeretné megnyerni.

Négyes döntő a sportágban még sohasem volt, ez a lebonyolítási forma általánosságban azoknak kedvez, akik erős cseresorral is rendelkeznek. A Győr épp egy ilyen komoly állománnyal, hosszú kispaddal rendelkező csapat.

Még kevéssel a tavalyi siker után hét pontban szedtük össze, miért lehet hosszú távon is sikeres a magyar bajnok, és az indokok nem változtak. Minden megvan: edző, játékos, pénz, diplomácia.

A túlzott magabiztosság persze sohasem jó, a győriek vélhetően nem is fognak ebbe a hibába esni.

Inkább az a valószínű, hogy a spanyol edző, Ambros Martín pontosan tudja, hogy csapatának május első hétvégéjére kell csúcsformában játszani, és ha eddig döcögősebb is volt a csapatjáték a montenegrói Buducsnoszt ellen a második csoportkörben, most lesznek a topon. Sikerre éhesen, hiszen 10 ezer ember előtt játszani mindig felemelő.

Az elődöntőbeli ellenfél, a dán Midtjylland persze veszélyes csapat, erről a Ferencváros ellen mindenki meggyőződhetett, és a Buducsnosztot is legyőzte még az első csoportkörben, valamint a másik Final Fouros Vardart is verte eggyel.

A Győr ellenben az egyetlen veretlen a négy csapat közül, nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fogadóirodák szerint lefutott a finálé, erre utal az 1,4-szeres győzelmi pénz.

Illetve, a nevek alapján valamelyest erősebb a mostani csapat a tavalyinál, még ha Lekics és Radocsevics el is ment. Bulatoviccsal ugyanis nem féloldalas a csapat, hanem iszonyatosan erős lett a balkezes átlövőoldal is, ahol egy éve kényszermegoldás volt általában, még ha Soós többnyire jól is szállt be a játékba.

Bulatovic ugyan hektikusan és nem kiegyensúlyozottan játszott a szezonban, egy embert mindig lekötött, és ha nem is ment neki a góllövés, több tere volt beállóban Heidi Lökének. Neki sem volt igazán átütő szezonja, de ha most hozza magát magát, senki sem volt emlékezni az esetleges gyengébb meccseire.

Görbicz játékán persze ezúttal is nagyon sok múlik, és mivel 73 góllal ő a BL-sorozat gólkirálya, arra a címre is pályázik. A tavaly még győri Lekics öttel maradt le tőle, köztük dől el ez a cím, ami nyilván csak másodlagos.

Martín filozófiáját ismerve ugyanakkor a legfontosabb a védekezés, ami az örökösen rohanó dánok ellen különösen fontos. Ha már felállt fal ellen kell játszaniuk, elfogy az ötlet, statikussá, kiismerhető válik a játékuk, valamelyik Jörgensen pedig vélhetően türelmetlenebbül fog kapura lőni. A holland irányító, Groot kikapcsolása sem látszik megoldhatatlan feladatnak.

A dánok játékának alapeleme, hogy Englert védései után rohanhassanak, ha viszont a kapus nem magaslik ki, akkor még ezt az elemet is porrá lehet zúzni. Nyilván a magyar oldalon is tökéletesen ismerik Englert erősségeit, ezért ugyanúgy készülnek rá, mint ő a mieinkből.

Még nála is sokkal jobb kapus, Katrine Lunde áll a másik oldalon a kapuban, akinek, ha nem megy, akkor is képes 30 százalékos teljesítményre, emellett páratlanul erős védőfal áll előtte.

Mivel a másik ágon a két balkáni csapat játszik, kemény, brutális ütközet várható, és nekik vélhetően nagyobb fizikai megterhelést jelent, hogy másnap a döntőben lesz jelenésük.

Szóval, minden a Győr mellett szól, a többieknek csak egy igen-igen rossz magyar nap esetén lehet a reményük. Mert ha csak kicsit játszanak rosszul Görbiczék, akkor is nyerni tudnak egy góllal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés