Görbe a Lilla című magazinnak bepillantást engedett magánéletébe. Mesélt a kapcsolatáról, pályafutásáról, sikereiről. Érdemes elolvasni!

Ön szerint mit gondolnak Görbicz Anitáról, milyen?

Megosztom az embereket: vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon nem. Aki jobban ismer, azt hiszem, szeret. Aki nem, az gyorsan ítélkezik, s általában negatívan. Elfogadtam ezt a helyzetet, igazából nem küzdöttem ellene soha.

Nem volt olyan pillanat, amikor késztetést érzett, hogy jobban kitárulkozzon, kiálljon a világ elé: hé, emberek, ilyen ám az igazi Anita!

Gondolkodtam rajta, ez igaz. Az egyik mérkőzés után, amikor az átlagosnál is többet kaptam, vettem egy nagy levegőt. Már gyerekként belecsöppentem ebbe a helyzetbe, szinte megszoktam, ha kiabálnak rám az emberek. De akkor elgondolkodtam, miért van ez. Kinek ártottam azon kívül, hogy játszom? Aztán megadtam a választ is magamnak: én csak játszom, néha ellenfélként, s akkor nem szeretnek, de hát ez a dolgom. Nem magyarázom a „bizonyítványomat”. Mert lehet, hogy furcsa, de sosem szerettem a középpontban lenni.

Kapcsolata Vincze Ottóval nem volt közkeletű, bár sportberkekben tudtak róla.

Ahogy mondani szokás, a legkevésbé sem volt benne a pakliban a lánykérés. Igen, Ottóval régen együtt vagyunk, s két-három évvel ezelőtt pedzegettem a kérdést, de ő nyilvánvalóvá tette, hogy nem házasságpárti. Elfogadtam, hiszen valóban nagy boldogságban élünk így is. Aztán jött az ominózus BL-döntő utáni köszöntés az ETO-stadionban… Ha az utolsó embert kellett volna megneveznem, aki egy lánykérést egy stadion közepén, tizennégyezer ember előtt, élő tévéközvetítés során vállal be, nos, az ő lett volna. Nem is esett le elsőre, hogy mi történik. Hatalmas meglepetés volt.

Tudja, mi ilyenkor a következő kérdés…

Persze, az esküvő és a gyerek. Mindnek eljön az ideje.

Első házassága nem sikerült, azt is csendben zárta le.

Ezt tartottam normálisnak.

Görbicz Anitáról több legenda kering: igaz, hogy egyszer a dán Slagelse-től bianco szerződést kapott?

Nem. Az Aalborgtól kaptam egy visszautasíthatatlannak számító ajánlatot, de az sem bianco volt.

Miért nem ment külföldre?

A pénz miatt nyilván megérte volna, kétszer is, de szakmailag, a fejlődésem miatt egyáltalán nem.

Még egy legenda: Győrben kikérik a véleményét a játékosok szerződtetésénél.

Sőt, én igazolok… Erről hallottam, de ez sem igaz. Annyi igen, hogy amikor a szerződéseim lejártak, s a meghosszabbításról tárgyaltam a klubelnökkel, nem a fizetésem volt az elsődleges szempont, hanem az, milyen csapatot építenek fel Győrben.

Bár négy évig még az ETO-hoz köti a szerződése, a jövőjét itthon tervezi?

Négy év múlva 34 leszek. Nem tudom, mi lesz akkor. Bár épp most olvastam, hogy Tonja Larsen és Cecilie Leganger is aláírt még két évet… Nem most adok végső választ, de negyvenévesen biztosan nem fogok már kézilabdázni.

Ha jövő ilyenkor nagyjából ugyanezeket az eredményeket éri el, egyvalami kivételével, miről mondana le?

Semmiről. Sok mindenről lemondtam én már, most, hogy végre megszereztem, amit akartam, már nem akarok lemondani semmiről.